A Forma-1-ben hatszor változott jelentősen a pontrendszer
Áron  2008.12.13. 19:33

Mint ahogyan több más, a Forma-1-hez hasonló pontgyűjtő sportban, az autósport királykategóriájában is az nyer, akinek egy előre meghatározott időszakban a legtöbb egysége van. Előfordulhat azonban olyan eset is, hogy nem az kapja az adott időszakasz végén a legjobbnak járó trófeát, aki a legtöbb győzelmet szerzi.

A Forma-1 kereskedelmi jogainak birtokosa, Bernie Ecclestone azonban azt akarja elérni, hogy mindig az legyen a világbajnok, aki a legtöbb győzelmet szerzi a szezon során, éppen ezért szorgalmazza, hogy az olimpiai játékok mintájára a F1-ben is érmeket osszanak a futamokon az első három helyen célba érő pilótának.

A javaslat nem mindenki tetszését nyerte el, bár támogatói is vannak, végül azonban úgyis csak az fog számítani, hogy a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) tagjai hogyan vélekednek a kérdésről. A Motorsport Világtanács pénteken ülésezett, de egyelőre elnapolta a döntést a tervezetről. Most azonban lássuk, hogyan is változott a pontrendszer a Forma-1 eddig 59 szezonja alatt.

Minden bizonnyal többféle szempont szerint el lehetne különíteni a Forma-1-ben alkalmazott eddigi pontrendszereket, mi öt nagy csoportra osztottuk fel.

A Forma-1 kezdete

1950. és 1959. között mindössze az első öt legjobb helyen célba érő pilóta kapott pontot, számszerűsítve ez annyit jelentett, hogy az első helyezett 8-at, a második 6-ot, a harmadik 4-et, a negyedik 3-at, az ötödik pedig 2 egységet zsebelhetett be. Egy pontot pedig annak adtak, aki a versenyen megfutotta a leggyorsabb kört. 1954-ben a Brit Nagydíjon olyan érdekes helyzet állt elő, hogy hét versenyző is ugyanazt az időt érte el (az időmérés természetesen még nem volt annyira pontos, mint napjainkban), így mindannyian 0,143 pontot kaptak. Abban az évben a Gordini csapatnál versenyző Jean Behra így 0,1 ponttal, a 26. helyen végzett a bajnokságban.

Ebben az időszakban egyébként nem mindegyik futam számított bele a pontvadászatba, csak meghatározott számú legjobb eredmény (lásd a táblázatban). Akkoriban a konstruktőrök sem a most is érvényes rendszer szerint kapták a pontokat, hanem adott gyártó autójával elért legmagasabb pontszám járt csak a "csapatnak" (tehát hiába végzett egy csapat két autója is a pontszerzők között, csak a jobbikért járt pont).

Öt helyett hatan kaptak pontot

Az első nagyobb változás 1960-ban volt, akkor vezették be ugyanis azt, hogy az addigi öt legjobb helyett, az első hat helyen célba érő pilóta kapott pontot. A futamgyőztes abban az évben nyolc egységet kapott, a második hatot, a harmadik négyet, míg a hatodik helyezettig bezárólag eggyel csökkent a szétosztott pontok száma. 1960-tól kezdve viszont már nem kapott egységet az, aki a versenyen megfutotta a leggyorsabb kört.

Világbajnokok egymás között

A következő nagyobb időszak az 1961. és 1990. közötti éveket fogta össze. A pontozást illetően a legfontosabb változás az volt, hogy a futamon elsőként célba érő pilóta kilenc pontot zsebelhetett be, a többiek esetében ugyanakkor nem történt változás az előző időszakhoz képest, vagyis ekkor is az első hat helyezett kapott pontot.

Ami a konstruktőröket illeti, továbbra is a jobb helyezést elérő versenyző helyezéséért járt egység, ha ketten végeztek ugyanattól a márkától pontszerző helyen, akkor is csak a jobb eredmény számított.

1966-tól azt az új szabályozást vezették be, hogy az a pilóta, akit nem lehetett értékelni például amiatt, mert nem tett meg bizonyos számú kilométert a futamon, nem kaphatott pontot, annak ellenére sem, ha végül a top 6-ba került volna. Ez az előírás 1967-ben volt még érvényben, utána nem alkalmazták.

Nem minden futam számított bele a világbajnokságba

Mario Andretti 1978-ban nyert világbajnokságot

S ha már 1967-ről esik szó, ettől az esztendőtől kezdve újabb szempont szerint számolták a pilóták pontjait, amelyet egészen 1980-ig alkalmaztak. A végelszámolásba két verseny nem számított bele, mégpedig olyan rendszerben, hogy megfelezték a szezont, az első és a második félévből is kiesett egy-egy eredmény. 1979-ben ugyanakkor az első hét és az utolsó nyolc futamból is csak négyet-négyet vettek figyelembe, 1980-ban négy helyett ötöt-ötöt értékeltek mindkét félévben a hét-hét nagydíjból.

1975-ben, majd 1979-től 2002-ig érvényben volt egy olyan szabály is, hogy fél pontot osztottak ki abban az esetben, ha a versenyt még a féltáv előtt le kellett inteni.

1981-től 1985-ig az összes nagydíj beleszámított a végső elszámolásba, de továbbra is csak az első hat helyezett szerezhetett egységet.

Az FIA 1985-től 1990-ig ismét újfajta értékelési szempontot alkalmazott, ugyanis újra bevezette, hogy nem az összes futamon elért eredmény számított, hanem csak a 11 legjobb, pontot érő helyezést vették figyelembe.

A futamgyőztes 10 pontot kap

Túlságosan domináltak

1991-től újabb időszámítás kezdődött a Forma-1-es pontrendszer életében, ettől az esztendőtől kezdve éri a legtöbbet a futamgyőzelem, ugyanis a futamgyőztesnek ettől az évtől jár 10 pont, miközben a világbajnoki sorozatban minden megrendezett verseny is beleszámít az értékelésbe. 1991-től 2002-ig tehát 10 pontot kapott a futamgyőztes, 6-ot a második, 4-et a harmadik helyezett, majd a hatodik helyig bezárólag eggyel kevesebbet a többiek. Ebben a rendszerben azonban túlságosan dominált a Ferrari. 2002-ben Michael Schumacher a 17 futamból 11-et megnyert (a többin is dobogós helyen végzett), és kétszer annyi egysége volt az idény végén, mint az elméletileg vele ugyanolyan autót használó csapattársnak, Rubens Barrichellónak. Ezt követően határozott a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) úgy, hogy a napjainkban is használt rendszerre változtatja meg a pontozást, mivel addig a győztes és a második helyezett jutalma közt túl nagy, négypontos volt a különbség.

Mint ahogyan az jól ismert, már nem hatan, hanem nyolcan szerezhetnek egységet a nagydíjakon, és továbbra is minden futamot értékelnek. Az FIA-nál ugyanakkor azért is döntöttek a változtatás mellett, hogy ne legyenek túl nagy különbségek a versenyzők között, illetve a kisebb csapatoknak is legyen esélyük egységet szerezni.

A mostani rendszer szerint tehát 10 pont a jutalma a futamon első helyen befutó pilótának, 8 a másodiknak, 6 a harmadiknak, míg a nyolcadik pozícióval bezárólag eggyel csökken a megszerezhető pontok száma.

Következik az érmes rendszer?

Az érmes rendszerben Massa nyert volna 2008-ban

Ecclestone azonban nincs kibékülve ezzel a rendszerrel, mivel a pilóták sok esetben kevesebb ponttal is megelégednek, csak mert nem akarnak kockáztatni egy előzéssel. A brit ezért az olimpiai játékokhoz hasonlóan pontok helyett érmeket osztana a futamokon első három helyen célba érő versenyzőknek, míg a harmadik pozíciótól lefelé a helyezések számítanának. A konstruktőrök ugyanakkor továbbra is pontokat gyűjtenének. A szezon végén pedig az lenne az egyéni világbajnok, aki a legtöbb aranyéremmel rendelkezik. Ecclestone szerint ebben a rendszerben a pilóták rá lennének kényszerítve arra, hogy harcoljanak a jobb helyezésért, vagyis izgalmasabbá válnának a versenyek. Az érmes rendszerben azonban több bajnoki cím is gazdát cserélt volna.


A pontrendszer változásai a Forma-1-ben

* L.k. - leggyorsabb kör