Az esetek 87 százalékában tehát az egyéni világbajnoki cím aktuális őrzője kudarcot vall, és rögtön a vb-címét követő első idényben átadja világbajnoki trónját egyik riválisának. A Forma-1-ben tehát kis túlzással olyan ritka a világbajnoki címvédés, mint puputeve a tajgán. De mik lehetnek ennek a fő okai? Miért olyan nehéz a címvédés az F1-ben, és miért sikerül olyan keveseknek? Ennek próbáltunk a végére járni.

Az elsődleges ok abban keresendő, hogy eleve kevés a kétszeres vagy annál többszörös világbajnok az F1 történetében. A 31 eddigi világbajnok közül 17 "csupán" egyszer, egyetlen év végén ért fel a sportág csúcsára, vagyis az F1 világbajnokainak több mint a fele megállt egy világbajnoki címnél.

Ebből következőleg meg kell jegyeznünk, hogy talán nem is a címvédés az, ami oly nagyon nehéz a pilóták számára, hanem már pusztán egyetlen egy vb-cím megszerzése is hatalmas fegyverténynek számít a motorsportok csúcsát jelentő kategóriában, a duplázás, a triplázás és így tovább, pedig csakis a legeslegnagyobb klasszisoknak jöhet össze. Márpedig, ha valakiben nincs meg az a plusz, az Isten áldotta tehetség, hogy egynél több alkalommal is képes legyen elhódítani a vb-címet, akkor annak értelemszerűen a címvédésre sincs reális esélye.
 

Prost (jobbra) is tehet arról, hogy Laudának nem sikerült a címvédés

Hiszen a címvédés öröme még azoknak se mindig adatik meg az F1-ben, akik egyébként többször felérnek a sportág csúcsára. Jackie Stewart és Niki Lauda háromszoros, valamint Graham Hill, Jim Clark, Emerson Fittipaldi és Nelson Piquet kétszeres világbajnokok ugyanis egyszer sem tudták megvédeni aktuális vb-címüket. Mindenesetre mindenképp árulkodó adat lehet, hogy csupán ők hatan mondhatják el magukról, hogy F1-es pályafutások során több egyéni világbajnoki címet is ünnepelhettek, mégsem tudták sohasem megvédeni világbajnoki elsőségüket.

Ezért aztán igazából csak ők hatan tekinthetnek mumusként vissza a világbajnoki címvédés eszményképére, hiszen az összes többi versenyzőn vagy már maga a duplázás is kifogott (értsd: csak egy világbajnoki címet szereztek vagy még annyit sem), vagy igenis összejött nekik legalább egyszer pályafutásuk során a címvédés.

Ez azonban valóban csakis a legnagyobbaknak adatott meg. Íme, a parádés névsor, azok a pilóták, akik meg tudták védeni vb-címüket az F1-ben: Alberto Ascari (1952, 1953), Juan Manuel Fangio (1951, 1954, 1955, 1956, 1957), Jack Brabham (1959, 1960, 1966), Alain Prost (1985, 1986, 1989, 1993), Ayrton Senna (1988, 1990, 1991), Michael Schumacher (1994, 1995, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004), Mika Häkkinen (1998, 1999) és Fernando Alonso (2005, 2006).

Amint az a nevek mellett feltüntetett világbajnoki évszámokból kitűnik, a felsorolt nyolc klasszis közül is csak a két talán legnagyobbnak, az ötszörös világbajnok Juan Manuel Fangiónak (3-szor) és a hétszeres világelső Michael Schumachernek (5-ször) sikerült több alkalommal is megvédenie saját egyéni világbajnoki címét. Kettejük közül is csak Schumacher az, akinek van olyan két sikeres címvédése, amelyeket évek választanak el egymástól, vagyis nem sorozatos címvédésekről van szó (1996, Benetton és 2001, Ferrari).
 

Schumacher (balra) és Fangio, a műfaj nagyjai

Az F1 történetében eddig 8 versenyzőnek sikerült több csapattal is egyéni világbajnoki címet szereznie - Fangio (Alfa Romeo, Mercedes, Ferrari, Maserati), Brabham (Cooper, Brabham-Repco), Graham Hill (BRM, Lotus-Ford), Jackie Stewart (Matra-Ford, Tyrell-Ford), Emerson Fittipaldi (Lotus-Ford, McLaren-Ford), Niki Lauda (Ferrari, McLaren), Alain Prost (McLaren, Williams-Renault), Michael Schumacher (Benetton, Ferrari) - ebbe a sorban kerülhet be kilencedikként Fernando Alonso neve vasárnap, amennyiben a Renault-val megszerzett vb-címei után a Ferrarival is a csúcsra ér.

A tizennégy többszörös F1-es világbajnok közül tehát nyolc különböző csapatokkal szerezte egyéni világbajnoki címeit, ami nem rossz arány, viszont nagy általánosságban elmondható, hogy még a legnagyobb ászoknak is szükségük volt legalább egy évre (átlagban 2,7-re) csapatváltásuk után, hogy ismét világbajnokok legyenek.

A Forma-1 történetének máig egyetlen olyan versenyzője, aki egy másik csapat színeiben tudta megvédeni vb-címét, mint amellyel azt megszerezte, a legendás Juan Manuel Fangio, akinek egyébként ez a bravúr többször is összejött pályafutása során. Az argentin klasszis előbb 1955-ben hagyta ott világbajnokként a Mercedest, hogy egy évre rá a Ferrarival is felérjen a csúcsra, majd a Ferraritól is rögtön továbbállt, és 1957-ben már a Maserati színeiben hódította el pályafutása ötödik, és egyben utolsó világbajnoki címét.

Fangio óta egyébként a spanyol Fernando Alonso állt a legközelebb ahhoz a bravúrhoz, hogy csapatváltása ellenére is meg tudja védeni világbajnoki címét, amikor a Renault kétszeresen is regnáló világbajnokaként 2007-ben, már a McLaren színiben mindössze egyetlen ponttal maradt le a címvédésről.
 

Akinek sosem adatott meg az esély a címvédésre

Jochen Rindt a Forma-1 történetének máig egyedüli posztumusz világbajnoka. A kiváló osztrák pilóta 1970-ben, az Olasz Nagydíj időmérő edzésén vesztette életét tragikus módon, ám az éppen futó világbajnoki sorozatot ekkor már akkora előnnyel vezette, hogy az egészen az év végéig kitartott, így a legenda posztumusz világbajnokká koronáztatott.

A címvédésre viszont már sosem lehetett esélye Rindtnek, és talán az ő példája jelzi a legjobban számunkra, hogy esetenként mennyire értelmetlen a múlttal foglalkozni a sportban, hiszen a Forma-1-ben egyik év teljesen eltér a másiktól, és az új idény kezdetén mindig teljesen új történet kezdődik egy új lapon, amelyen sajnos néha már nem is azok a nevek szerepelnek, mint az előző évben.

 

A 2009-es világbajnok Jenson Buttonnak tehát semmi oka nincs a szégyenkezésre, hogy a Brawn GP-vel megszerzett vb-címe után idén, új csapata, a McLaren színeiben kudarcot vallott címvédési kísérletében, hiszen korábban csak Fangiónak sikerült más csapat volánjánál megvédenie bajnoki címét. "A győztes csapaton ne változtass" elve ezek szerint a Forma-1-ben is működik.

Nagy átlagban egyébként azok a világbajnokok, akik közvetlenül vb-címük megszerzése után csapatot váltottak, új csapatukkal a 6. helyen végeztek a következő idényben. Button - aki legrosszabb esetben is az 5. helyen zár az idei pontversenyben - tehát még javít is valamicskét ezen az összesített statisztikai mutatón.
 

Világbajnokként a csapattárs árnyékában

Az F1 történetében három olyan versenyző van, akit annak idején saját csapattársa taszított le a sportág trónjáról. Az ausztrál Jack Brabham azok után, hogy 1966-ban saját csapatának színeiben megszerezte pályafutása harmadik vb-címét, a rákövetkező évben csupán az év végi második helyet tudta megszerezni, mivel nem bírt saját csapattársával, Denny Hulme-mal. Később Alain Prost volt az, aki két ízben is regnáló világbajnok csapattársát taszította le a világbajnoki trónról a McLarennél - előbb Niki Lauda (1985), majd Ayrton Senna (1989) volt a szenvedő fél.

Ehhez a sormintához csatlakozott bizonyos szempontból Fernando Alonso is 2007-ben, akit ugyan nem csapattársa fosztott meg a vb-címtől, ám tény, hogy az is nagyban hozzájárult akkori bukásához, hogy az évben nem bírt házon belül az újonc Lewis Hamiltonnal, aki meg is előzte őt az év végi összesítésben. 2008-ban az akkor regnáló világbajnok Kimi Räikkönen is hasonlóan járt Felipe Massával a Ferrariban, ahogy idén Jenson Button is a McLarennél Hamiltonnal, aki tehát (nagy valószínűség szerint, mivel Button papíron még befoghatja őt a szezonzárón az összetettben) már két aktuális világbajnok csapattársat is legyűrt azok uralkodó évében.

Világbajnokként lecserélve

Damon Hill személye alighanem egyedülálló a Forma-1 történetében azzal, hogy 1996-os vb-címe ellenére csapata, a Williams-Renault az év végén mégis lecserélte őt a német Heinz-Harald Frentzenre, így a friss világbajnok kénytelen volt a szerény teljesítményű Arrows csapatához szerződni, ahol nem is futotta többre az erejéből az év végi 12. helynél.

Váltott műszak

Az 1970-es évek elején kis híján csakis két klasszisversenyző csatájáról szólt minden a Forma-1-ben. Jackie Stewart és Emerson Fittipaldi évről évre hatalmas párharcot vívott egymással az aktuális vb-cím megszerzéséért, és hol az egyikük, hol a másikuk került ki győztesen ebből a csatából, de még csak véletlenül sem kétszer ugyanaz. Így ők gyakorlatilag egymásnak köszönhetik, hogy sosem sikerült megvédeniük világbajnoki címüket.

Először 1972-ben Fittipaldi fosztotta meg nagy csatában Stewartot a címvédés örömétől, majd 1973-ban Stewart adta vissza a kölcsönt, végül - a skót visszavonulása után - 1974-ben ismét a brazil ült fel a sportág trónjára.

A csúcson kell abbahagyni

A Forma-1 történetében négy olyan versenyzőt tartunk számon, akik világbajnoki címük megszerzése után egyből visszavonultak, ezzel értelemszerűen nem is adva maguknak esélyt a címvédésre. 1958-ban Mike Hawthorn lett a bajnok, de barátja, Peter Collins tragikus halála miatt az év végén mégis a visszavonulás mellett döntött, míg 1973-ban Jackie Stewart akasztotta friss világbajnokként végleg szögre a bukósisakot csapattársa, Francois Cevert tragikus versenybalesete után.
 

1992-ben Nigel Mansell ugyan nem végleg intett búcsút a Forma-1-nek, de tény, hogy újdonsült világbajnokként a távozás és a kategóriaváltás mellett döntött, egy évre rá pedig a legújabb világbajnok Alain Prost is úgy határozott, a legjobb lesz számára a csúcson abbahagyni.

Címvédés helyett újabb bajnoki cím

Újabb bajnoki cím és mégsem címvédés - egyáltalán lehetséges ez? Természetesen, amennyiben kategóriát vált az ember. Az 1992-es világbajnok Nigel Mansell nem tudott megegyezni csapatával, a Williams-Renault-val a folytatásról, ezért átmenetileg búcsút intett a Forma-1-nek, és 1993-ban az IndyCar bajnoki címét is elhódította, amúgy unaloműzés gyanánt.

Autó nélkül nehéz

1951-ben Juan Manuel Fangio az Alfa Romeóval elhódította pályafutása első világbajnoki címét, ám mivel az olasz márka a következő évben nem állt rajthoz a Forma-1-ben, így a címvédő is hirtelen autó nélkül találta magát. Márpedig autó nélkül még a legnagyobbaknak sem sikerülhet a világbajnoki címszerzés az F1-ben. Ilyenek ezek a fránya technikai sportok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés