James Simon Wallis Hunt 1947.augusztus 29-én látta meg a napvilágot, egy előkelő brit család második gyermekeként. A szigorú, viktoriánus értékrend szerint nevelkedő James eredetileg orvosnak készült, a benzingőz azonban hamar eltérítette célja megvalósításától, igaz versenyzői pályafutása meglehetősen döcögősen vette kezdetét. Karriere egy Mini volánja mögött indult, melyet saját, egy telefonos cégnél töltött gyakornoki állásából (holott édesapja igen sikeres bróker volt) szerzett pénzéből vett, és futtatott.

Az 1960-as évek végén már a Nagy-Britanniában akkoriban igencsak sikeresnek számító Formula-Fordban versenyzett, ahol meggondolatlan manővereinek és baleseteinek köszönhetően hamar ráaggatták a „Hunt the Shunt” (ütközős Hunt) becenevet. Gyorsasága így is feltűnt a csapatvezetőknek, hiszen több alkalommal ért el kiemelkedő eredményeket akár egy technikai hibával küzdő, vagy egy egyébként is gyengébb versenygép volánja mögött.

Formula-1-es pályafutása az 1973-as Monacói Nagydíjon vette kezdetét, ahol a dúsgazdag Lord Hesketh csapatának színeiben kilencedikként ért célba, az év későbbi szakaszában viszont két dobogós helyezést is szerzett és nyolcadikként zárt az összetettben (pedig összesen hét versenyen indult). Első futamgyőzelmét is a Hesketh színeiben szerezte, mégpedig az 1975-ös Holland Nagydíjon, majd a következő esztendőre a világbajnoki cím elhódításának reményében a McLarenhez igazolt.

Célját végül sikerült elérnie, igaz minderre a vártnál jóval kalandosabb körülmények között került sor, hiszen a Formula-1 történetének egyik legizgalmasabb szezonját követően mindössze egy ponttal halászta el a bajnoki címet a korábban égési sérüléseket szerző Niki Laudától. Hunt a világbajnoki cím megszerzését követően még két teljes és egy fél szezonon keresztül versenyzett a királykategóriában, majd 1979-es visszavonulását követően hosszú évekig dolgozott televíziós kommentátorként.

Az 1993-ban tragikus hirtelenséggel eltávozó (szívroham érte wimbledoni otthonában) versenyző a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend, természetesen extravagáns életvitelének és nem mindennapi megmozdulásainak köszönhetően. Az egyébként szigorú brit értékek szerint nevelt Hunt ugyanis egész életében a saját útját járta, és az 1970-es évek „playboy generációjának” egyik legünnepeltebb csillaga lett, aki soha sem volt hajlandó szponzori feliratokkal ellátott pólókat viselni, míg a legünnepélyesebb rendezvényeken rendre utcai viseletben, vagy éppen mezítláb tette tiszteletét.

Mindemellett nőügyeitől és féktelen összejöveteleitől is hangos volt a korabeli sajtó, gondoljunk csak arra a „városi legendára” mely szerint első feleségét egymillió dollárért „adta el” a híres filmrendezőnek, Richard Burtonnek (aki a válási procedúra végén fizette ki a ceremónia költségeit, így kapott szárnyra a fenti történet).

James emléke előtt természetesen rengeteg egykori vetélytárs és barát is tisztelgetett, valamint több családtag is megszólalt, mint például a versenyzéssel korábban szintén próbálkozó fiú, Freddie Hunt, aki elmondta, hogy bár tisztában van azzal, hogy édesapja több ezrek számára a lázadás, vagy éppen a szabadelvűség egyik ikonja, neki örökre „a világ legjobb apukája” marad.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.